Meg kell tanulni tanulni – gondolatok a Digitális Székelyföld Konferenciáról

A hétvégén másodjára vettem részt a Digitális Székelyföld Konferencián, és most is azt éreztem, hogy ez az esemény valahogy mindig jókor talál meg. Az előadások közül sok az AI köré épült – persze, hiszen manapság ez a varázsszó, amivel minden konferenciát el lehet adni. De engem most jobban megfogtak azok a témák, amik az IT világ emberibb oldalát boncolgatják.

Learning and Development

Az egyik ilyen előadás Benkő Ilonáé volt, a Learning and Development témakörben. Annál a cégnél dolgozom, ahol Ili korábban HR-esként tevékenykedett, így pontosan tudtam, hogy tartalmas, gyakorlati példákkal alátámasztott prezentációra számíthatok. Most sem volt másképp. Az előadás után maradt bennem egy gondolat, ami talán banálisnak tűnhet, mégis betalált: „Meg kell tanulni tanulni."

Ez a mondat kísértett tovább a délutáni workshopra is, ahol a személyes fejlődési terv kidolgozása volt a téma. Ott értettem meg igazán, hogy az én fejlődésem nem a felettesem feladata, és nem a cégemé. Ez az én dolgom és felelősségem. Ezúton is szeretném megköszönni Ilinek, hogy újra emlékeztetett erre.

Az AI és a munkánk jövője

Természetesen az AI sem maradhatott ki a programból. Részt vettem W. Szabó Péter előadásán, aki őszintén kimondta: szerinte az AI el fogja venni a munkánkat. Őszintén szólva, erre nem számítottam. Arra gondoltam, majd jön a szokásos „átalakítja, de nem veszi el" narratíva, de nem – ez most hideg zuhany volt.

Mégis, ez a két előadás valahol összeért bennem. Ha valóban így lesz, és az AI egyre több területet automatizál, akkor az egyetlen értelmes válaszunk az lehet, ha mi magunk is fejlődünk. Ha tudatosan tanulunk, újra és újra.

Következtetés

Úgyhogy most, hazafelé a konferenciáról, egy dologban teljesen biztos vagyok: dolgoznom kell a saját fejlődési tervemen. Nem holnap, nem jövő hónapban. Most. Mert lehet, hogy az AI valóban elveszi a munkát – de az irányt, amerre fejlődöm, azt nem.